Kecset Székelyudvarhelytől 16 km-re északnyugatra, a Gada-patak középső és felső szakasza mentén terül el.
1910-ben Kecsetkisfaluddal együtt még 749, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye udvarhelyi járásához tartozott. 1992-ben 417 lakosából 416 magyar és 1 román volt.
Református temploma 1838 és 1842 között épült a régi, 17. századi, az pedig a középkori templom helyére. Sokszögzáródású templom, két portikussal, lapos mennyezettel. Az északi fal mellett álló szószék koronája 1795-ből való, orgonája (6 regiszteres) 1871-es évszámú. Két fakarzata van. A fedett padok, a papiszék és a keleti karzat elején virágos, reneszánsz festés található. Fa haranglábának felirata szerint 1795-ben épült. A harangláb (fatorony) Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel. Érdekessége, hogy építésekor csak faszegeket használtak.
A falu történetét Bak Sándor volt lelkipásztor foglalta könyvbe, Kecset-Kisfalud története címmel. Ebben egy, a néveredetre vonatkozó részt is találunk, mely szerint nem tudni pontosan, miért is hívják a falut Kecsetnek. Az egyik variáció szerint személynévből származik, „Kecseiben lakó személyek családnevéből”. Ám Kecseti családnevű kecseti lakosról nincs feljegyzés. A név származhatott valamely ősmagyar vagy más nyelvű szóból is, például a keselyből, mely fakó szőrűt jelent. Ugyanakkor a kecs, kecses is szóba jöhetne, ám kapcsolatukat a település nevével sem írásos bizonyítékok, sem legendák nem támasztják alá.
